A létezés végtelenje, és annak aspektusai megtapasztalhatóak. Ez nem feltétlenül függ attól, hogy vallásos vagy-e, vagy sem. Attól sem függ, hogy milyen vallású vagy. Nem attól függ, hogy "spirituális" vagy-e, vagy hogy "mennyire" vagy spirituális. Még talán attól sem függ, hogy milyen a világnézeted. Nem árt, ha van valamilyen elképzelésed, kapcsolatod, vagy legalább kíváncsiságod a matérián túl a transzcendens felé, de még ez sem feltétel. Attól sem függ, hogy "jó", vagy "rossz" vagy-e. Ez csak viszonyítás kérdése. Persze nem árt, ha van valamilyen erkölcsi alapod, de mondjuk inkább úgy: nem a "jóság" az alapfeltétel. Nem függ attól, hogy vegetáriánus vagy-e, nem függ attól, hogy rendszeresen böjtölsz-e, nem attól függ, hogy tartasz-e elvonulásokat, és nem függ attól, hogy tartasz-e rituális szeánszokat. A végtelen megtapasztalása elsősorban az önismerettől függ. Az önismeret mélységétől. Ki vagyok én? Milyen is vagyok valójában? És miért vagyok pont olyan, mint amilyen? Mi a létezésem oka és célja a világban? Mi magának a létezésnek az oka és a célja? Bármi is legyen a válaszod, ezekkel a kérdésekkel kezdődik minden. Innen indul minden. A végtelen megtapasztalásához elvezető út kezdeti, stabil és biztonságos útja az önismeret. Feltétlen szükséges eszköze pedig az elmélyülés és a meditáció. Miért? Mert a végtelen, a létezés végtelenje, a létezésünk végtelenje elsősorban és leginkább önmagunkon keresztül, önmagunkban tapasztalható meg. Az önmagunkhoz vezető kitaposott út pedig maga a mélyreható önismeret. - Pázmányi Gábor - www.psychocoach.hu
Az utóbbi években, de akár már az utóbbi évtizedekben is kifejezetten előtérbe került, és köznapilag is ismert lett az önismeret fogalma. Szinte mindenki találkozott már a kifejezéssel: önismeret, személyiségfejlesztés. De mit is jelent ez valójában? Az önismeret lényegében az a folyamat, amely során az egyén egyre jobban rálát önmagára, viselkedésének, reakcióinak, érzelmeinek, gondolatainak mélyebb motivációira, tudatos vagy tudattalan mozgatórugóira, és ezen keresztül az élete alakulásának valódi okaira. A fejlődés lehetősége abban van, hogy ebben a folyamatban lehetőség nyílik ezeken és így önmagunkon keresztül végső soron az életünkön változtatni. Az önismeret folyamata viszonylag jól leírható fázisokból áll, amely tartalmazhat buktatókat, zsákutcákat, elakadásokat is, és egy szinten túl egész egyszerűen nem kivitelezhető valamilyen objektív, külső segítő (pl. coach, mentor, vagy mentálhigiénés szakember) nélkül. Az önismeret kezdeti lépésének mindenképpen az tekinthető, ha az egyén elkezd gondolkodni – nagyon egyszerűen fogalmazva: saját magán. De az önismeret folyamata messze több, mint elmélkedés és “önsegítő” könyvek olvasgatása. A valódi, gyökeres változáshoz a megértés bár elengedhetetlen, de önmagában mindenképpen kevés. Az önismereti folyamatokat és a gyökeres változásokat előidéző egyik leghatékonyabb technika az elmélyülésben, a belső tartalmaink és folyamataink megfigyelésében rejlik. A kitartó önismereti munkát az elmélyülések gyakorlásával ötvözve előbb-utóbb eljuttatunk oda, hogy valódi meditációs, azaz a személyiségen túlmutató tapasztalatokat szerezzünk.
Ahhoz hogy meghatározzuk, hogy mi is a meditáció érdemes azzal kezdenünk, hogy mi nem az. A meditáció ma már szintén közismert kifejezés és a köznyelv része, rengeteg írás, könyv és tanfolyam létezik, és – ugyanúgy, ahogy általában nyugaton a jóga – egyfajta átértelmezésen ment keresztül, nem feltétlenül jó értelemben. Manapság amikor egyre trendibb meditálni, akkor sokszor szinte ezzel a kifejezéssel illetjük azt is, ha csak ledőlünk egy kicsit pihenni, relaxálni. Ez nem meditáció. Nem meditáció a stresszoldás, az elmélkedés, a vizualizálás, vagy a különféle agykontroll technikák. Ezeket inkább elmélyülés, befelé figyelés technikáknak nevezhetjük. A meditációs gyakorlatok valódi célja, és a meditáció maga végső soron: a végtelen tapasztalati úton való elérése. Azaz az önmagunkon keresztül elérhető és megtapasztalható végtelen lényünk megélése, és önmagunkban való kiterjesztése. Továbbá, bár a relaxáció, az elmélyülések és a meditáció önmagukban is kedvezően hatnak az ember testi-lelki folyamataira, a hatékony, és előremutató folyamat érdekében nem lehet megkerülni az önismereti folyamatokat, és a személyiségfejlődést sem. Enélkül akár tévútra is kerülhetünk, melynek eredménye lehet például a spirituális ego létrejötte és növekedése, mely hatására az egyén akár önmagát (is) félrevezetve téves következtetésekre juthat önmagával és a világban betöltött szerepével kapcsolatban. Ha a személyiség nem kellően érett, akkor bizonyos lelki élményeket - még ha meg is éli - nem fogja tudni teljes körűen befogadni, integrálni és a személyisége részévé tenni. Ezért fontos, hogy a meditációs technikákat az önismerettel, és a személyiségfejlesztéssel együtt gyakoroljuk.